LÉGHAJÓN BÉCSBŐL PÉCSRE

Az első ember, aki Bécsből léghajón érkezett Pécsre, Lipót Salvátor főherceg, bécsi hadosztályparancsnok. A légi esemény pont száz évvel ezelőtt történt, 1902. január 10-én.
Mit tudtak ebben az időszakban a léghajózásról? Az 1895-ben megjelent Pallas Lexikon szerint a léghajózás "alkalmas készülékkel a levegőbe való emelkedésnek és abban bizonyos irányban való haladásnak mestersége..." Az első biztató kísérleteket a 18. század második felében végezték. Itt ki kell emelni a Montgolfler testvéreket és Charles párizsi fizikust. Az első sikerek után 1783-ban a Montgolfler testvérek olyan ballont szerkesztettek, amelynek magassága 26 méter, átmérője 15 méter, és az utasok számára karzattal volt ellátva. Időközben Charles és Robert testvérek gázballont szerkesztettek, amellyel 1783. december 1-jén tudományos megfigyelésekre szánt légi utazást tettek és 3400 m magasságot értek el. Problémát ekkor a léghajó kormányzása okozott, mert tévesen a hajók vitorlázását akarták utánozni. Elkerülte a figyelmüket, hogy a hajó két közegben van, hogy a víz ellenállása sokszor nagyobb, mint a levegőé. Előrelépést jelentett a gőzgép használata a léghajónál 1852-től. A szél ellenállását azonban nem tudták kiküszöbölni. Új útra lépett Tissandier Gaston 1881-ben, aki a léghajó hajtására dinamót használt. Őt követték Renard és Krebs kapitányok. Léghajójuk ballonjának hossza 50,42 méter, legnagyobb átmérője 8 méter volt. Négy méterrel a ballon alá helyezték a 33 méter hoszszú, 1,5 m széles és 2 m magas sajkát az utasoknak, amit a ballont burkoló háló végső köteleire függesztettek fel. A kormányt a sajka hátsó részében helyezték el. Motorként a 8,5 lóerejű dinamó szolgált. Ezután a ballon burkolata selyemből vagy pamutszövetből készült, amelynek erősségét szakítógépen is kipróbálták.
A léghajókat a 19. század második felében már hadi célokra is használták. A léghajókon való szolgálat teljesítéséül a műszaki csapatok állományából kiválasztott tisztekből és a legénységből léghajós osztagokat szerveztek, amelyek béke idején is a léghajó felszerelés kezelésében és a léghajó szolgálat teljesítésében szolgáltak. Térjünk vissza a mi léghajónkhoz és utasához, aki 1902-ben Bécsből Pécsre repült. Lipót Salvátor főhercegről tudni kell, hogy szenvedélyes léghajós volt, de a Bécs-Pécs közötti útjánál érdekesebbet még nem tett meg. Több mint 400 km-t repült öt órán át minden nehézség nélkül.
A főherceg 1902. szeptember 2-án reggel 8 órakor szállt fel léghajóján Heinter-stoisser százados és kormányos, valamint Respaldira Alfonzó báró fregatt kapitány társaságában. Ekkor még köd borult a császárvárosra. Rövid idő után, Bécsújhely magasságában kitisztult az idő. A Dunántúl felett csaknem 100 km óránkénti sebességgel haladtak olyan magasságban, hogy csak iránytű segítségével állapíthatták meg, merre jár a léghajó. A leszállás 13 órakor történt meg a rádfai pusztánál a nyílt mezőn, amit segítettek az itt dolgozó emberek is. A léghajó látványa nem okozott a helyieknek meglepetést vagy akár megdöbbenést, mert közel volt ide a pécsvidéki hadgyakorlatok sikeres végrehajtásához felépített léghajó állomás. A szerkezetet Heinter-stoisser százados irányításával azonnal kocsira emelték és a pécsi vasútállomásra szállították, ahol vasúti kocsiban 19 óra 45 perckor Bécs felé indították.
A főherceg közben kísérőivel Pécsre hajtatott és a Hajó Szállóban (Király utca 3.) megpihent. Később sétát tett a városban, az utcán több törzstisztet megszólított, Alt Sámuel alezredessel hosszabb időt töltött. A Tausz-féle dohánytőzsdében 15 db pécsi látképet vásárolt, amit feleségének, Blanka főhercegnőnek és leányainak küldött el Bécsbe. A helyi tisztikar szinte azonnal értesült a magas rangú vendég érkezéséről. Így a vacsorát a főherceggel együtt a Secessió sörözőben költötték el, ahol a léghajós fesztelenül társalgott a tisztekkel, elsősorban légi útjának élményeit osztotta meg velük. Este 23 óra 10 perckor a főherceg a Budapest felé induló személyvonattal Kelenföld- Bruckon át visszautazott Bécsbe.

Dr. Erdődy Gyula