A piramisok országában


Egyiptom. Ha egy utazó meghallja ezt a szót, azonnal a piramisok és a múmiák jutnak az eszébe. De ha egy búvárnak mondjuk, hogy Egyiptom, ő a Vörös tengerre és az általa nyújtott páratlan látványra gondol.
A Vörös-tenger közelsége (3 óra 20 perc repülőút), az egyéb egzotikus tengerekhez képest elérhető ára, és az a vágy, amit a látvány kelt a búvárban, hogy mielőbb visszatérjen, teszi ezt az országot ilyen vonzóvá a merülés szerelmesei számára.

Kihajózásra kész búvárcsapatIdei második túránk célállomása Sharm El Sheik, mely a Sinai félsziget déli csúcsánál fekszik. Most is, mint általában, az Egyptair belföldi járatával érkezünk Kairóból, miután egy éjszakát a fővárosban kellett töltenünk a csatlakozás miatt. Ez sem volt kárba veszett idő, mert így legalább ismét láthattuk este a fényjátékokat a piramisoknál. A rendkívül jól megtervezett hang- és fénytechnika segítségével egy kicsit úgy éreztük, mintha az egész egyiptomi történelem a szemünk előtt játszódott volna le.
A Sharm El Sheik-i reptérről klimatizált buszunk harminc perc alatt vadonatúj ötcsillagos szállodánkhoz repített bennünket. Rövid bejelentkezés után egyeztettünk a búvárbázis vezetőjével, Nem csak a vízen lehet hajózni!aki már a recepciónál várt ránk. Ahogy sorban megkaptuk szobáink kulcsait, úgy szállítottak bennünket el a csomagokkal együtt a hotel kis elektromos autóival a különböző épületcsoportokhoz. Nem csak a hotel, a látvány is ötcsillagos volt. Az épületek között virágzó parkok, különböző formájú fürdőmedencék fogadtak, pálmákkal és napozóágyakkal övezve. Egyre nagyobb elégedettség lett úrrá rajtunk, egészen addig, míg a szobáinkba belépve ezt a meghökkenés váltotta fel, ugyanis a kétágyas szobák helyett mindenki lakosztályt kapott több szobával, két fürdőszobával, hatalmas nappalival és három terasszal, melyek a medencére néztek. Azért ezt a "megrázkódtatást" hamar kihevertük!
Pár órával később már az első merülőhelyen hallgattuk az angol származású helyi vezető eligazítását. Az erős szél miatt aznap partról merültünk, ami semmilyen szempontból sem jelent hátrányt a Vörös-tengerben, hisz aki már járt Dahabban, az tudja - ugyanis ott csak partról lehet merülni -, hogy a A kiváló látótávolság egyedülálló merülőhellyé teszi a Vörös-tengertlátvány szinte megegyezik a külsőbb zátonyok által nyújtottal.
A következő öt merülési napon az Independence nevű gyönyörű szafarihajóról merültünk, ami a helyi viszonyok között az egyik legnagyobb vízijármű volt. A személyzet egy része az utazási időket rendszeresen horgászatra használta, ami csak a szafarihajókon engedélyezett, kizárólag az élelmezés miatt. A déli órákban már a tányérokon találkoztunk a frissen kifogott tonhalakkal, helyi ízlés szerint elkészítve.
Hajózás közben gyakran a napozófedélzeten lévők kiabálására figyeltünk fel, ami azt jelentette, hogy hatalmas delfincsapat úszik a hajó körül. Néha 40-50 főből is állt csoportjuk és ilyenkor hosszú ideig a hajó A Vörös-tenger egyik jellegzetessége az álarcos pillangóhalkörül ugráltak - a fényképezők nagy örömére. Szerencsések voltunk, mert egy alkalommal még belugákat is láthattunk, ami errefelé meglehetősen ritka. Több alkalommal a Ras Mohamed tengeri nemzeti park területén merültünk, ahol az élővilág gazdagsága szavakkal nehezen leírható. A legyező- és táblakorallok olyan hatalmasak, hogy a búvár könnyen át tud úszni alattuk, a halak és egyéb színes élőlények tömege pedig körbeveszi és lenyűgözi az embert. Ezen a területen él egy hatalmas napóleonhal, amit a búvárok Joe-nak kereszteltek el és a régebbi időkben a rendszeres etetéssel megszelídítettek. Etetni már több éve tilos a halakat, de Joe még a régi reakciók miatt most is beúszott a csoport tagjai közé és lassan forgolódva várta a régen megszokott főtt tojást. (a halak bélrendszere nem képes megemészteni az általunk kínált ételeket és ez akár a hal pusztulását is okozhatja)
A császárhal a mélybe tart
A negyedik merülési napot mindenki nagyon izgatottan várta, ugyanis ezen a napon került megmerültünk a Thistlegormhoz. Ez az angol ellátmányszállító hajó a világ legismertebb roncsainak egyike. A II. világháborúban süllyesztették el német bombázók, de a 131 m hosszú roncs attól igazán különleges, ami a fedélzeten és a raktérben található. Vasúti kocsik, kamionok, teherautók és motorkerékpárok teszik ki a rakományt. Szinte mindenhová be lehet úszni a hajón. Különleges hangulat töltött el bennünket, a látvány hatására.
Az utolsó nap utolsóSzínkavalkád a Vörös-tenger vízében merülése hozta mégis a legkülönlegesebb élményt mindannyiunknak. Egy palackorrúdelfin-pár a merülés alatt háromszor is odaúszott a csoporthoz a víz alatt és körbe úszkált bennünket karnyújtásnyi távolságra.
Az egy hét alatt láttunk több óriásteknőst, hatalmas murénákat, rájákat, egy kisebb szirti cápát, valahogy mégis a delfinek közelsége jelentette mindenkinek a legnagyobb élményt.
Esténként több alkalommal belátogattunk Naama Bay-be, aminek költőpénzünk látta kárát. Pólókkal, papiruszokkal és egyéb egyiptomi ajándéktárgyakkal telt meg lassan útitársaink bőröndje.
Az utolsó szabadnapunkra hagytuk a kirándulást a Szt. KaterinaA kékpettyes rája szívesen pihen a tengerfenéken monostorhoz, a Sinai hegyek közé, a Mózes-hegy tövébe. A hatalmas falakkal, mintegy erődítményszerűen körülvett épületegyüttesben napjainkban háromféle vallási irányzat képviselteti magát. A helyiségek egy része múzeumként funkcionál, egy hatalmas iraton még Napóleon aláírását is láthattuk!
A csodálatosan kék színű tenger, a sivatag, és a hatalmas hegyek végtelen nyugalmat, a páratlan víz alatti látványosságok pedig fokozott izgalmat váltanak ki az idelátogató búvárból. Ez együtt egy alig leküzdhető vágyat ébreszt bennünk ahhoz, hogy évről évre újra részesei lehessünk annak a csodának, amit Egyiptom és a Vörös-tenger nyújt!

Fotók, szöveg: Malmos Attila