Hora ruit, menses fugiunt

A magyarok szeretnek élni és enni

Áltudósok és szólásszabadság

Egy szkeptikus pécsi diák

Egy interjúban Raffai Péter, a pécsi Leöwey Klára Gimnázium végzős diákja azt nyilatkozta, hogy szerinte hasznosabb lenne, ha a szólásszabad-ságot némely esetekben korlátoznák, hiszen egy-egy blődséget, áltudományos tételt a laikusok nem képesek reálisan megítélni. A tehetséges fiatalember a James Randi amerikai bűvész által a Természet Világa folyóiratban a tudománytalanság ellen küzdő fiataloknak kiírt pályázaton lett megosztott első helyezett nemrégiben.

- A megyei napilapból már sokan ismerhetik történetedet, amelyben részletesen foglalkoztak a pályázattal, valamint az UFO-hívőket megleckéztető trükköddel.
Elsőként arról kérdeznélek, hogy milyen kisgyermek voltál,
már akkor is ilyen szakszerűen "lódtottál"?
- Ezt nem mondanám. Gyermeki naivitással fordultam a világ felé. Érdekeltek ugyan az UFO-témák, miszerint egyedül vagyunk-e a világminden-ségben, vagy olvastam sci-fi regényeket, egyszer-kétszer elmentem ufológus konferenciákra, de ennél semmi több. Bár egyes esetekben föl-fölkiáltottam: "Tudósok hogyan írhatnak ilyet?" A legnagyobb hatással ugyanakkor gimnáziumi tanárom, Simon Péter volt rám.
-Szerinted milyen motivációk állhatnak az ilyen megtévesztések mögött?
- Nem tudom pontosan. Üzleti érdek is lehet, de azt gondolom, nem ez a fontos. A megtévesztés módszereit kell megismernünk, hogy - védettek legyünk ezek ellen.
- Megosztanál velünk ilyen módszereket?
- Mindenekelőtt hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy ezek általában féligazságok, amelyekkel leginkább azokat az embereket lehet megtéveszteni, akik nem ismerik a területet. Az egyik módszer lehet az, hogy hivatásos szakembereket megcáfolnak. Azaz tudóst tudós cáfol. Mindenekelőtt keresni kell egy történetet, amelyik izgalmas és alapja a valóság, majd félelmet kell kelteni, és magabiztosan kell előadni, ragaszkodva a megállapításhoz. Érdemes néha úgynevezett összeesküvéselméletet is belekeverni, amely szerint mindenki, így a döntnökök és a cáfolni igyekvők is benne vannak a "buliban". Másik módszer lehet, hogy állítunk valamit, amelyről mi magunk is azt mondjuk, hogy csak addig igaz, amíg meg nem cáfolják. Majd közöljük: a döntést bízzuk inkább az olvasókra.
- A laikusokra?
- Igen, pont ez a probléma. De visszatérve, a következő módszer szerint egy kisebb állítást bebizonyíthatunk, majd melléteszünk egy súlyosabbat, amit már nem bizonyítunk. Ennek az ismert parafenomén, Uri Geller volt az atyja, aki meghajlított egy kanalat, majd közölte, hogy a kulccsal is ezt teszi, amit már nem mutatott be. Ugyanakkor a közvélemény ezt követően már úgy tudta, hogy Geller kulcsot hajlított.
- Mi lehet az ellenszere ennek a rosszul értelmezett szólásszabadságnak?
- Véleményem szerint az oktatást kellene jelentősen fejleszteni. Sajnos manapság csökkennek a természettudományi tantárgyak óraszámai, holott éppen en-nek az ellenkezőjére lenne szükség. Némely közösségi döntéseink is megalapozatlanok. Ilyen például az atomerőművek elleni heves tiltakozási hullám. Azt el kell ismerni, hogy ennek is megvannak a maga kockázatai. Tisztán kell látni az előnyöket és a kockázatokat is. Aki nem elég járatos a területen, hajlamos lehet felnagyítani a - kockázati tényezőket.
- Mi lehet a megoldás?
- Azt nem tudom. Meg kell találni a különbséget és a valóságot a komoly tudós és az áltudós állítása között. Ebben nagy szerepe lehet a jövőben a médiának, illetve a kommunikációs szakembereknek. Alaposan meg kell vizsgálni, mit szabad megjelentetni és mit nem. De alapvetően a természettudományos ismeretek oktatására hívnám fel a figyelmet!

Zt