Áltudósok és szólásszabadság

Hora ruit, menses fugiunt



A magyarok szeretnek élni és enni

A lektornak a pörkölt a kedvence

Concepción Benito Ullán 1967-ben született egy portugál határhoz közeli városban, Salamancában, Spanyolország nyugati részén. 1991-ben diplomázott Madridban, arab-hispán szakon a híres, Complutense Egyetemen. Tanárként kezdett el dolgozni 1993-ban, Madridban, majd még ugyanebben az évben Marokkóba, Agadirba ment lektornak. 1997-től egy éven keresztül már Pozsonyban tevékenykedett - szintén lektorként. A Pécsi Tudományegyetemre 1998-ban érkezett. Néhány hónap múlva hazatér, mert az otthoni - 1218-ban alapított! - Salamancai Egyetemen írja doktori dolgozatát spanyol nyelvészetből. Vallja, hogy a magyarok és a spanyolok sokban ha-sonlítanak egymáshoz, ezért nagyon szeretett Magyarországon lenni.

Concepción Benito Ullán

- Miért adta a fejét ilyen sok utazásra, külföldi munkavállalásra?
- Arab szakos hallgatóként sok ösztöndíj-lehetőséget kaptunk. Ezért mentem ki Marokkóba, de az ott eltöltött négy év kissé hosszú volt a számomra. Úgy döntöttem, belekóstolok Európa életébe is. Így kerültem Szlovákiába, ahol a pozsonyi két tannyelvű gimnáziumban tanítottam spanyolt. Az ott töltött év alatt nagyon sokat utaztam és a szomszédos országokban is jártam. Így ismertem meg Magyarországot, amely már az első pillanatokban elbűvölt az itt élők közvetlenségével, barátságosságával. Pécsről az egyik magyar-német származású barátomtól hallottam sokat, így amikor idejöttem egy év múlva, nem volt számomra teljesen ismeretlen a város.
- Három év tapasztalatának birtokában milyennek ismerte meg a magyarokat, melyek a legjellemzőbb tulajdonságaink?
- Mint már mondtam, elsősorban nagyon barátságosak és közvetlenek, nyitottak. Rendkívül vendégszeretők, és amit személyesen is többször tapasztaltam: az utcán is segítőkészek. Ez lehet, hogy Önöknek nem tűnik túl nagy dolognak, de én, aki már sok helyen jártam Európában, nyugodt szívvel állíthatom, hogy ez fontos tulajdonság. Hasonlóan a saját honfitársaimhoz, a magyarok is szeretnek - jó értelemben - élni és enni. Magyarországon is családcentrikusak az emberek, s ezt nagyon fontosnak tartom. Lehet, hogy furcsa, de én szinte azonnal, első pillantásra felismerem a magyarokat az öltözködésükből, az artikulálásukból és a viselkedésükből.
- Konkrétan miről?
- Ezt pontosan nem tudom meghatározni, az összképből látom. Ugyanígy saját tapasztalat, hogy a magyarok nem szeretnek beszélni idegen nyelven, mintha szégyellnék a nyelvtudásukat. Sokszor jártam úgy, hogy miután besegítettem magyarul, hirtelen megeredt a nyelvük.
- Szereti a magyar konyha ételeit?
- A két nemzet gasztronómiája rendkívül hasonlít egymásra. Mindössze néhány területen tér el. Mi levest nem eszünk mindennap, a pálinkát pedig az étkezés végén isszuk. A spanyolok sok kávét és gyümölcsöt, a tengerparton pedig sok halat és salátát fogyasztanak. Mindent egybevéve, mivel hasonló a két konyha, szeretem a magyar ételeket. A kedvencem a pörkölt, amit egy kicsit másképp, de otthon is szoktunk főzni.
- Merre járt az országban, mi tetszett a legjobban hazánkban?
- Baranyából nagyon tetszik nekem Pécsvárad, Püspökszentlászló és Zengővárkony, de igazán Pécs ragadott meg. Szeretném még felkeresni, ameddig időm engedi, az ormánsági fakazettás templomokat és a közeli várakat. Különösen szépnek és érdekesnek tartom a szentendrei skanzent, de a legjobban a szennai tájház tetszett. Ezek számomra azért is kedvesek, mert Spanyolországban hiányoznak az ehhez hasonló korabeli falusi életet bemutató emlékhelyek. Ebben Magyarország sok szempontból is az élen jár.
- A szemeszter végén elhagyja hazánkat. Milyen érzésekkel távozik, és vissza fog-e látogatni hozzánk?
- Mivel nagyon sok barátra leltem Pécsett, turistaként mindenképpen vissza fogok jönni. Ha majd javulnak az oktatásban a feltételek, talán még tanítani is visszatérek.

Zámbori Tamás