RSSCélba ért a biciklis "bolygó hollandi"
2010-07-21 09:20:23 - BaranyanetA Hollandiában született, de már hosszú ideje Pécsett élő Simon Wintermans június 29-én megérkezett Isztambulba, teljesítve a 2010-es kulturális fővárosait érintő kerékpáros túráját.
A nem hétköznapi kirándulás célja az volt, hogy megtudja, létezik-e a valóságban sokat emlegetett európai egység. Ezért számos alkalommal szakította meg útját egy-egy arra érdemes hely vagy ember kedvéért: tervszerűen, de akár véletlenül is. A magányos biciklista mindenütt feltűnést keltett, így könnyebben akadt össze érdekes emberekkel. Magyarországi svábokkal és vajdasági magyarokkal beszélgetett együttélésről, többség és kisebbség viszonyáról. Franciául tudó bosnyákokkal kávézott egy boszniai szerb kávézóban majd németül tudó albánokkal tette ugyanezt Macedóniában.
S megtalálta-e vajon végül, amit keresett? Bár mindenütt szívélyességgel és vendégszeretettel találkozott, tapasztalnia kellett, hogy a külön-külön nagyon barátságos nemzetek többnyire negatív sztereotípiákban gondolkodnak egymásról. Ennek az oka a személyes tapasztalatok, a másik megismerésének a hiánya. S hogyan lehetne ezeket pótolni? Simon szerint legjobban egy határokon átnyúló biciklitúrával!
További információk
A Hollandiában született, de már hosszú ideje Pécsett élő Simon Wintermans április 10-én indult el a németországi Essenből, hogy végül június 29-én megérkezzen Isztambulba. A végállomást a Hagia Sophia előtti tér jelentette, ahová az őt fogadó török biciklis klub tagjaival együtt kerekezett be. Ezt az utolsó pár kilométert leszámítva az egész túrát egyedül teljesítette.
Az út mérlege számokban elsőre könnyen sokkoló lehet: 65 nap folyamatos biciklizés 17 országon keresztül, 345 nyeregben töltött óra, napi átlagban 101, összesen 6582 megtett km. Mindezt a meredek hegyek, a 40 kilós fölpakolt bicikli és a sokszor esős vagy éppen kánikulai időjárás ellenére 19 km/órás átlagsebességgel sikerült teljesíteni.
A merész kerékpárossal szemben a legkomolyabb kihívásokat a terepviszonyok támasztották. A meredek hágók, ember nem járta erdei ösvények és helyenként igencsak rossz minőségű utak mellett a változékony időjárás is problémákat okozott. Monenegró hegyei közt hóborította szakaszokon kellett átkelnie, hogy délebbre érve 40-44 fokos hőséggel szembesüljön. Szerencséjére az utat technikai gondok és balesetek nem nehezítették. Speciálisan átépített kerékpárja, melyet egy szponzorától, egy utrechti kerékpáros bolttól nagyon kedvezményesen kapott, lényegében meghibásodás nélkül kibírta a sokezer kilométert, még defektje sem volt.
Simon Wintermans blogjában számolt be útjáról. Írásaiból kibontakozik annak az utánozhatatlanul sokszínű kulturális egyvelegnek a képe, amit Európának nevezünk.
Találkozott családfáját évszázadokra visszavezető német gróffal, akinek apja még fegyverrel védte a vukovári családi birtokot a délszláv háborúban, a fiú viszont már a mesefilmeket idéző Rajna-vidéki kastély ura. Várták vendégként Passau kolostorában, ahol az első magyar királyné, Gizella élte utolsó éveit, míg máskor félreeső balkáni kisvárosok lakói invitálták meg otthonukba szinte ismeretlenül. Számtalan nyelvvel, kultúrával és vallással érintkezett az utazás során, s mindenütt hasonló szívélyességet és vendégszeretet tapasztalt. Sokaktól kapott segítséget: indulás előtt kisebb-nagyobb adományokkal, később pedig étellel és szállással támogatták, sokszor teljesen ismeretlen, ráadásul szegény sorban élő emberek.
Emellett azonban lépten-nyomon látnia kellett, hogy Európa közel sem volt mindig ilyen idilli és barátságos. Látta a nácik ellen épített francia erődrendszer bunkereit, az első világháború óriási temetőit, Dachau néhai koncentrációs táborát és a még mindig háborús sebek által elcsúfított horvát Vukovárt. Feliratokat, amelyek elűzött csehországi németekre, meggyilkolt srebrenicai muszlimokra és koszovói albánokra emlékeznek. Emberekre, akiknek vallásuk, nemzetiségük volt az egyetlen bűnük.
A pozitív tapasztalatok azonban szerencsére többségben voltak. Ahol az egymás mellett élő népek megismerik egymást, ott könnyebben megy az elfogadás is. Mint a két népcsoport által fele-fele arányban lakott szlovéniai Lendván, ahol magyarul tudott beszélni mindenkivel, s azt tartották a legkevésbé lényeges kérdésnek, hogy ők akkor melyik népcsoporthoz tartozónak is vallják magukat.
Simon útjának volt jótékonysági célja is: nem véletlenül egy ilyen, a kultúrákat közelebb hozó kezdeményezést igyekszik támogatni. A Koszovó északi részén található, szerbek és albánok által vegyesen lakott Mitrovicában egy jó példa a Mitrovica Rock School. Ez a rendhagyó intézmény a könnyűzenét használva eszközkéntigyekszik megszólítani mindkét népcsoport fiataljait, rádöbbentve őket, hogy milyen sok minden köti is össze őket. Az óriási etnikai feszültségek miatt az iskola egyelőre két épületben működik: a várost kettészelő Ibar folyó albán- és szerblakta oldalán egyaránt. A tanulók azonban elektronikusan kapcsolatban vannak egymással, s ez elősegítheti, hogy megtanulják, miként élhetnek együtt, miként is hozhatják létre a maguk kis európai egységét a Balkán szívében.
A nap képe
Érdekességek, képgalériák
